Kezembe kerül egy régi füzet, még 1995-ből.

Benkő Antal S. J.: Igaz-e hogy... a szcientológia egyház?

Benkő Antal egy jezsuita szerzetes és a Vatikáni Rádió vezetője volt, életéről itt lehet többet olvasni: Önéletrajz és búcsúlevél.

S.J.: A jezsuiták (latinul: Societas Jesu) a Jézus Társasága katolikus szerzetesrend tagjai. A társaság magyarul főként jezsuita rend néven ismert, részletesebben ld. itt.

A Hitvédelmi füzetek egy füzet-sorozat volt, a katolikus hit védelmében írt pl. a mormonokról, új vallási mozgalmakról, és ilyen, az egyházat érintő kihívásokról. 

A füzetet átnézném és leírnám a benne található tévhiteket. A tisztelt olvasómnak nem kell a füzetet a kezében tartania, anélkül is érthető lesz.

A füzet írói főleg nyugat-európai forrásokkal rendelkeztek, szekta-lexikonok és a Szcientológiáról írt könyvekből állították össze a füzetet. Nincs tudomásunk arról, hogy az akkor egyházunkkal konzultáltak volna a füzet tartalmát illetően. Akkoriban 1995-ben már számos szervezetünk létezett, köztük a nagy és terjeszkedő Budapesti Misszió, tehát könnyen meg lehetett volna találni bennünket.

A füzet kezdi egy fogalom bevezetésével: „pszicho-szekták”, és próbálja a Szcientológiát ebbe belehelyezni.

Így határozza meg ezt: „Pszicho-szektáknak nevezzük azokat a vallási köntösbe bújtatott csoportokat, szervezeteket, amelyek az ember pszichológiai egészségét: az „én” („self”) teljes kifejlődését abszolút értékként tüntetik fel, és ennek megszerzésére csalhatatlan utat, módszert kínálnak; ugyanakkor olyan emberképet terjesztenek, amelyikben - éppen az „én” túlhangsúlyozása miatt- nincs helye Istennek. Pszichológiai technikák segítségével arra akarják képesíteni az embert, hogy abszolút ura legyen önmagának, és erkölcsi elveit mindentől és mindenkitől függetlenül, egyedül ő maga határozza meg.”

Több probléma van azzal, ahogyan a füzet megpróbálja a Szcientológiát belerakni ebbe a meghatározásba:

- vallási köntösbe bújtatott: erről már írtunk sokat a blogon, a Szcientológiának komoly és hiteles vallási háttere és gyakorlatai vannak,

- abszolút értékként feltüntetni a kiteljesedést, és az „én” túlhangsúlyozása: a Híd és az auditálás miatt kézenfekvőnek tűnik ezt mondani velünk kapcsolatban, de ne feledkezzünk meg a dinamikákról, ahol az „én” csupán egy dinamika a 8-ból és a Szcientológia és a szcientológusok mind a 8 dinamikával foglalkoznak.

- erkölcsi elveit mindentől és mindenkitől függetlenül, egyedül ő maga határozza meg: az igaz, hogy az auditálás alatt a személy sokkal önállóbb és képesebb lesz, de a Szcientológiában számos szigorú erkölcsi kódex létezik, amely független az egyéntől: a) Szcientológus kódex, b) Az Út a boldogsághoz könyv és c) az Auditor kódex.

A könyv többé-kevésbé pontosan beszámol a Dianetika és a Szcientológia kialakulásáról. A főbb tévhitek a következők, amelyek már itt megjelentek.

1. „gépember". A könyv azt a gondolatot fejti ki, a Dianetika számítógépes, „lenyomva tartott 5-ös" elméletéből levezetve, hogy a Dianetika egyfajta "gépembert" próbál létrehozni. Ez egy hibás összehasonlítás. A Clear egy teljesen egyéni, önálló lény, a lehető legtávolabb a reaktív elme által vezérelt, gépies embertől. Ez az írásom részletesen kifejti ezt a kérdést és a Scientology TV-n remek példák láthatóak ennek cáfolatára.

 2. szuggerálás, hipnotizálás: a könyv próbálja felkiáltójeles mondatokkal győzködni az olvasót, hogy a Dianetika ilyeneket használna. Aki elolvassa a Dianetika könyvet figyelmesen és meg nem értett szavakat letisztázva, az láthatja, hogy ez nem igaz. Nagyon régóta használjuk az egyházunkban a Dianetika szellemi technológiáját és semmi ilyesmi nincs benne, hanem pont ennek ellenkezője tapasztalható: felébreszti az embert.

A könyv elfogultságára jó példa ez a mondat is, idézem, 14. oldal: „Másrészt a thetánban visszahangzik a „sátán" szó is." No komment. Az írás egyfajta "felháborodás" hangján elemzi a Szcientológiát, néha a legegyszerűbb kijelentéseket is felkiáltójellel látja el, néha oldalanként 2-3 felkiáltójeles mondat is van a 30 oldalas füzetben, pedig nem egy romantikus vagy akció regényről beszélünk. 

A könyv csúcspontja ez a fejezet: „A Scientology nem egyház, hanem szellemmágia", ahol varázsló módjára tevékenykedünk, a Dianetika a varázspálca, és ezt úgy bizonyítja, hogy mi "démonokról" (Dianetika: egész mást jelent a démon a Dianetikában) is beszélünk. Ide vezet az, aki átmegy meg nem értett szavakon a tanulmányozás közben, elhisz mindent a manipulatív külföldi "szekta-szakértőknek", és nem komoly szándékkal tanulmányozza a dolgokat.

Zárógondolatként annyit szeretnék még elmondani, hogy ez a füzet is szomorú példája a bigott rosszindulatnak, félreértelmezésnek, ártani akarásnak.

Szerencsére most már a Dianetika és a Szcientológia teljes írásait meg lehet ismerni az Alapok könyvsorozatból és a Scientology TV-ből. Mindezt közérthetően, világosan, félreértésekről mentesen.

A másik jó hír, hogy már sok embert ismerünk a többi vallás tagjai közül, köztük római katolikus hitűeket is, és egész más szinten zajlik a párbeszéd közüttünk.