Újra és újra előkerülő kérdés a Szcientológia vallásként való meghatározása, ezért már korábban is foglalkoztunk ezen a blogon azzal, hogy vallástudományi szempontból ez a kérdés hogyan közelíthető meg. Ebben a cikkben egy újabb nézőpontot kívánunk adni ennek eldöntéséhez.

Elöljáróban fontos megjegyezni, a vallástudományban a vallás meghatározása ⁽¹⁾ mind a mai napig az egyik leginkább vitatott kérdés, ezért ebben a cikkben az itt tárgyalt definíció értelmében teszünk kijelentéseket.

Cikkünk főszereplője Edward Burnett Tylor ⁽²⁾ (1832-1917) angol tudós, akit a kulturális antropológia egyik megteremtőjeként tisztel a tudományos közösség. Ez az emberek közötti kulturális sokszínűséggel foglalkozó résztudomány. Kalandos életének második felében ő volt az első, akit kifejezetten az antropológia professzoraként neveztek ki az Oxfordi Egyetemen. A vallástudományban leginkább az animizmus elméletének kidolgozásáért tartják kiemelkedőnek személyét, de munkássága kiterjedt volt, és a kultúrák „továbbélő jelenségei”, az ún. survival elmélet is nevéhez kötődik.

Az animizmus és a survival elmélet

Tylor 1871-ben – talán leghíresebb – Primitive Culture című művében fejti ki az animizmus elméletét. Ebben kritizálja azon tudóstársait, akik nem tekintik vallásosnak azokat a primitív kultúrákat, amelyek nem rendelkeznek az európai vallásokhoz hasonló rendszerekkel. Felhívja a figyelmet, hogy még ezek a kutatók is beszámolnak arról, hogy e törzsek mindegyike hisz valamiféle természetfeletti lényben vagy lényekben. Így az ő írásában „a vallás legszűkebb definíciójaként a szellemi lényekben való hitet” jelöli meg, és a „Szellemi Lények mélyen gyökerező hiedelmét” az animizmus címszó alatt tanulmányozza.

Tylor ugyanebben a művében fejti ki megfigyelését, amely szerint a különféle kulturális rítusok és szokások – még ha átalakulva is –, de tovább élnek a későbbi kultúrákban (survival elmélet). Számos példán keresztül vezeti ezt le, legyen szó akár a régi fegyverek modern gyermekjátékként való megjelenéséről, akár vallási megnyilvánulásokról vagy szerencsejátékokról és jövendölési módszerekről.

Fontos gondolatai például, hogy: „aki csupán egyetlen vallást ismer, éppoly kevéssé ismeri azt, mint amilyen csekély mértékben érti a mindössze egyetlen nyelvet ismerő ember azt az egyet” és „az emberiség egyetlen vallása sincs teljesen elszigetelve a többitől”.

Nyilván ismert, hogy az animizmust egyfajta vallási gyűjtőfogalomként is használták és – mint minden tudományos elméletet – széleskörben tárgyalták, vitatták, meghaladták, újra felfedezték és így tovább. Jelen bejegyzésben nem ezt tárgyaljuk, hanem Tylor meghatározását a vallásra, és az ehhez kapcsolódó nézetét, amely mind a mai napig szerves része a vallástudománynak. ⁽³⁾

Hogyan kapcsolódik ez a Szcientológiához?

A Szcientológiában a szellemi lényekben való hit az egyik legalapvetőbb tétel, hiszen éppen az Élet anyagtalan szellemi lényként történő azonosítása vezetett a Szcientológia megszületéséhez. Így a Tylor féle vallásmeghatározásba tartozása megkérdőjelezhetetlen.

Tylor ugyanebben a művében szintén megjegyzi:

„A lélek elmélete elkülönül a biológiától, valamint az elmét kutató tudománytól. Ezek ma már az élet és gondolkodás, az érzékszervek és az intellektus, az érzelem és akarat jelenségeit vizsgálják, tisztán kísérleti alapokon. Kialakult egy szellemi termék, amelynek már a puszta léte is mélységes jelentőséggel bír. Egy olyan »pszichológia«, amelynek már semmi köze sincs a »lélekhez«. ...

Mégis nyilvánvaló, hogy mindezen mélyreható változás dacára az emberi lélekről szóló felfogás lényegét tekintve folyamatosan jelen van a bennszülött gondolkodó filozófiájában éppúgy, mint a modern teológiaprofesszor gondolkodásában. A kezdeti meghatározásától fogva – élettel megtöltő, elválasztható, túlélő entitás – az egyén személyes létezésének eszköze maradt. A lélek elmélete a vallásfilozófia rendszerének egy nagyon fontos része, amely a mentális kapcsolat töretlen láncát létrehozva egyesíti a bálványimádó, civilizálatlan bennszülöttet a kereszténnyel. Azok a felosztások, melyek a világ nagy vallásait intoleráns és ellenséges szektákra bontották, nagy részükben felületesek, főleg akkor tűnnek annak, ha összehasonlítjuk őket azokkal a legmélyebb vallási szakadásokkal, amelyek elválasztják az animizmust a materializmustól.” ⁽⁴⁾

Egy érdekes párhuzam található Tylor fenti idézete és L. Ron Hubbard A gondolkodás alapjai című könyvében foglaltak között, amelyben Hubbard elítélően szól a pszichológia azon irányzatától, amely az emberi lélek létezését alapjaiban kérdőjelezte meg, és hozzátette:

„A pszichológia »a lélek tana«, ekkor abba a sajátos helyzetbe került, hogy ez lett »a lélek tana, amely tagadja a lélek létezését«. ...

A több évezredes hagyománynak megfelelően a lélek és minden lélekkel kapcsolatos dolog tanulmányozása jogosan a valláshoz tartozik.”

Miklovicz Attila